A Toei Animation Co. Ltd. japán animációs stúdió, amelyet 1948-ban alapítottak Nihon Dōga Eiga néven. 1956-ban a Toei Co. Ltd. megvásárolta a stúdiót, mely ekkor a Toei Dóga nevet vette fel.
Az évek során a Toei Animation rengeteg televíziós sorozatot és mozifilmet készített, de emellett világhírű a különféle mangákból készített anime-adaptációi által is. A Toei résztulajdonosa a japán Animax animecsatornának, több másik anime stúdióval együtt. A cég székhelye Tokió Nerima kerületében van.
Működése:
1948 januárjában alapították Shinjukuban, Tokióban. 1952-ben a Nichido co. nevet vette fel. 1956 júliusában a Toei Co. Ltd. megvásárolta a stúdiót, mely ekkor a Toei Doga Co., Ltd. nevet vette fel. 1957-ben a stúdió átköltözött Nerimába, majd itt készült el a stúdió első kisfilmje, a Little Kitty’s Graffiti. 1958-ban mutatták be az első mozifilmjüket, A fehér kígyó legendája (Hakujaden), amely egyben az első színes japán animációs film. Ezután általában évente elkészültek legalább egy mozifilmmel. 1963-ban kezdték vetíteni az első televíziós sorozatukat, a Ken, a farkasfiút, majd négy évvel később a Mahou Tsukai Sally. 18. epizódja volt az első színes televíziós programjuk.
A nagy létszámú stábbal dolgozó vállalatok célja nyilvánvalóan a szórakoztatás volt, és a nagyipari gyártást jellemző professzionális szemlélet jellemezte munkájukat. A minél gyorsabb és hatékonyabb termelés érdekében sem a látványt, sem a figurákat, sem pedig az animációt nem dolgozták ki aprólékosan, inkább a mozgalmas eseményekre, a keleti harcművészet ábrázolására, a már-már erőszakos cselekményekre, a valóságon túli világok hiteles ábrázolására fókuszáltak, és ezeket igyekeztek minimális munkát igénylő formai eszközökkel megvalósítani. A leegyszerűsített ábrázolásmód stílussá alakult, amely a mai napig meghatározza az azóta elképesztő méreteket öltött japán animék iparának világát.
Az anime műfaja külön kategóriát alkot, amelynek részletes bemutatása nem képezi jegyzetünk tárgyát. Általánosságban elmondhatjuk, hogy ezek a filmek nem csupán a gyerekek, hanem a tinédzserek, sőt a felnőttek korosztályát is megcélozzák, és megtalálhatjuk közöttük a romantikus, komikus vagy drámai műfajt, az akciófilmeket, s az erotikus tartalommal bíró produkciókat is. Gyakran felbukkan bennük a második világháború, az atombomba támadások borzalmainak emléke, borúlátó hangulatot kölcsönözve a filmeknek. A már említett, a nyugati minták és a japán ábrázolási konvenciók találkozásából eredő vizuális kettősség mellett az animék másik általános jellemzője, hogy a problémafelvetés és a problémák megoldásának módja markánsan különbözik a nyugati típusú dramaturgiai, történetvezetési szokásoktól. Meglepő lehet az európai meséhez szokott néző számára a karakterek jellemfelépítése is, akik nem eldöntötten a jót vagy a rosszat képviselik, hanem bizonyos aspektusból negatív, más nézőpontból viszont pozitív tulajdonságokkal bírnak. Gyakori a dramaturgiai műfajok keveredése is, egy felszínesen, banálisan induló cselekmény például hirtelen drámai hangvételbe csaphat át, ezzel szintén eltérve a klasszikus európai dramaturgiai szabályoktól. A japán érték- és asszociációs rendszer, s az egyes történetek végkifejlete is szokatlan lehet a nyugati néző számára, és talán éppen ez a különbözőség, szokatlanság vonzza világszerte a rajongókat, hiszen az európai, de még inkább az amerikai cartoon és játékfilm bevált sémái helyett új feltételrendszerben találja magát a néző, amelyben új kihívások érik.
Serikava Yugo (1931–2000) eredetileg játékfilmes rendezőként dolgozott, ám a Toei stúdióban egy egész estés rajzfilmet is készített Vanpaku odzsi no orocsi taidzsi (, A kis herceg és a nyolcfejű sárkány, 1963) címmel. A gyerekeknek készült sci-fi rajzfilm kissé geometrizált, stilizált képi világgal rendelkezik, amely a túlzottan realista ábrázolással szemben a modernebb UPA-stílusra emlékeztet.
1959-ben a Gakken stúdió bábanimációs részleget nyitott, ahol Jinbo Matsue(1928–), a kevés japán női rendezők egyike dolgozott. Az Andersen-mesét feldolgozó Macs uri no Sodzso ( A kis gyufaáruslány, 1967) című alkotása Európában is nagy sikert aratott, és rangos díjat is nyert.
A hatvanas évektől kezdődően a televízió elterjedése a japán animációs ipart még jobban fellendítette, a hetvenes évektől pedig az animék Európába is betörtek, ahol azóta is komoly rajongótáborral rendelkeznek. Ekkor készült például Matsumoto Reiji (1938–) rendezésében az Uchio-Kansen Yamato ( A Yamato hadiűrhajó, 1974–75) című, a galaktikák közötti harcokról szóló sci-fi rajzfilmsorozat, amelyet a második világháború eseményei ihlettek.
Tezuka Osamu (1926–1989), akit az anime atyjaként is említ a filmtörténet, különös egyensúlyát találta meg a tömeggyártort és az alkotói filmeknek. Előbb képregényrajzolóként vált sikeressé, dinamikus, akciódús, filmszerű stílusával új szemléletet teremtve, szemben az addig megszokott statikus
A ’70-es években kezdtek el dolgozni külföldi, főleg amerikai megkeresésekre, amely főként animációs utómunkálatokból állt, de az animációs filmek külföldi értékesítése is beindult. Ekkor olyan sikeres sorozatok futottak, mint Nagai Gó Mazinger Z című mangájának anime adaptációja. 1979-ben a Galaxy Express 999 hatalmas áttörést jelentett és elnyerte az Animage Anime Grand Prix nagydíját.
A ’80-as éveket olyan sorozatok jellemezték, mint a Dragon Ball vagy a Saint Seiya.
A ’90-es évek elejének nagy sikerű sorozata volt a Varázslatos álmok (Sailor Moon), amely 5 évig futott. 1998 októberében vette fel a stúdió a mai Toei Animation Co. Ltd. nevét. Az évtized végén indult One Piece című mangájának animefeldolgozása, amely máig fut a képernyőn.
A ’90-es évek végén és a 2000-es években több leányvállalatot is alapított a stúdió, mint a Tavac Co., Ltd., Toei Animation Phils., Inc., a Toei Animation Music Publishing Co., Ltd., a Laterna Co., Ltd. vagy a kaliforniai székhelyű Toei Animation Incorporated. A Toei résztulajdonosa a Sony anime csatornájának, az Animaxnak.
