A Toei Animation Co. Ltd. japán animációs stúdió, amelyet 1948-ban alapítottak Nihon Dōga Eiga néven. 1956-ban a Toei Co. Ltd. megvásárolta a stúdiót, mely ekkor a Toei Dóga nevet vette fel.
Az évek során a Toei Animation rengeteg televíziós sorozatot és mozifilmet készített, de emellett világhírű a különféle mangákból készített anime-adaptációi által is. A Toei résztulajdonosa a japán Animax animecsatornának, több másik anime stúdióval együtt. A cég székhelye Tokió Nerima kerületében van.
Működése:
1948 januárjában alapították Shinjukuban, Tokióban. 1952-ben a Nichido co. nevet vette fel. 1956 júliusában a Toei Co. Ltd. megvásárolta a stúdiót, mely ekkor a Toei Doga Co., Ltd. nevet vette fel. 1957-ben a stúdió átköltözött Nerimába, majd itt készült el a stúdió első kisfilmje, a Little Kitty’s Graffiti. 1958-ban mutatták be az első mozifilmjüket, A fehér kígyó legendája (Hakujaden), amely egyben az első színes japán animációs film. Ezután általában évente elkészültek legalább egy mozifilmmel. 1963-ban kezdték vetíteni az első televíziós sorozatukat, a Ken, a farkasfiút, majd négy évvel később a Mahou Tsukai Sally. 18. epizódja volt az első színes televíziós programjuk.
A nagy létszámú stábbal dolgozó vállalatok célja nyilvánvalóan a szórakoztatás volt, és a nagyipari gyártást jellemző professzionális szemlélet jellemezte munkájukat. A minél gyorsabb és hatékonyabb termelés érdekében sem a látványt, sem a figurákat, sem pedig az animációt nem dolgozták ki aprólékosan, inkább a mozgalmas eseményekre, a keleti harcművészet ábrázolására, a már-már erőszakos cselekményekre, a valóságon túli világok hiteles ábrázolására fókuszáltak, és ezeket igyekeztek minimális munkát igénylő formai eszközökkel megvalósítani. A leegyszerűsített ábrázolásmód stílussá alakult, amely a mai napig meghatározza az azóta elképesztő méreteket öltött japán animék iparának világát.
Az anime műfaja külön kategóriát alkot, amelynek részletes bemutatása nem képezi jegyzetünk tárgyát. Általánosságban elmondhatjuk, hogy ezek a filmek nem csupán a gyerekek, hanem a tinédzserek, sőt a felnőttek korosztályát is megcélozzák, és megtalálhatjuk közöttük a romantikus, komikus vagy drámai műfajt, az akciófilmeket, s az erotikus tartalommal bíró produkciókat is. Gyakran felbukkan bennük a második világháború, az atombomba támadások borzalmainak emléke, borúlátó hangulatot kölcsönözve a filmeknek. A már említett, a nyugati minták és a japán ábrázolási konvenciók találkozásából eredő vizuális kettősség mellett az animék másik általános jellemzője, hogy a problémafelvetés és a problémák megoldásának módja markánsan különbözik a nyugati típusú dramaturgiai, történetvezetési szokásoktól. Meglepő lehet az európai meséhez szokott néző számára a karakterek jellemfelépítése is, akik nem eldöntötten a jót vagy a rosszat képviselik, hanem bizonyos aspektusból negatív, más nézőpontból viszont pozitív tulajdonságokkal bírnak. Gyakori a dramaturgiai műfajok keveredése is, egy felszínesen, banálisan induló cselekmény például hirtelen drámai hangvételbe csaphat át, ezzel szintén eltérve a klasszikus európai dramaturgiai szabályoktól. A japán érték- és asszociációs rendszer, s az egyes történetek végkifejlete is szokatlan lehet a nyugati néző számára, és talán éppen ez a különbözőség, szokatlanság vonzza világszerte a rajongókat, hiszen az európai, de még inkább az amerikai cartoon és játékfilm bevált sémái helyett új feltételrendszerben találja magát a néző, amelyben új kihívások érik.
Serikava Yugo (1931–2000) eredetileg játékfilmes rendezőként dolgozott, ám a Toei stúdióban egy egész estés rajzfilmet is készített Vanpaku odzsi no orocsi taidzsi (, A kis herceg és a nyolcfejű sárkány, 1963) címmel. A gyerekeknek készült sci-fi rajzfilm kissé geometrizált, stilizált képi világgal rendelkezik, amely a túlzottan realista ábrázolással szemben a modernebb UPA-stílusra emlékeztet.
1959-ben a Gakken stúdió bábanimációs részleget nyitott, ahol Jinbo Matsue(1928–), a kevés japán női rendezők egyike dolgozott. Az Andersen-mesét feldolgozó Macs uri no Sodzso ( A kis gyufaáruslány, 1967) című alkotása Európában is nagy sikert aratott, és rangos díjat is nyert.
A hatvanas évektől kezdődően a televízió elterjedése a japán animációs ipart még jobban fellendítette, a hetvenes évektől pedig az animék Európába is betörtek, ahol azóta is komoly rajongótáborral rendelkeznek. Ekkor készült például Matsumoto Reiji (1938–) rendezésében az Uchio-Kansen Yamato ( A Yamato hadiűrhajó, 1974–75) című, a galaktikák közötti harcokról szóló sci-fi rajzfilmsorozat, amelyet a második világháború eseményei ihlettek.
Tezuka Osamu (1926–1989), akit az anime atyjaként is említ a filmtörténet, különös egyensúlyát találta meg a tömeggyártort és az alkotói filmeknek. Előbb képregényrajzolóként vált sikeressé, dinamikus, akciódús, filmszerű stílusával új szemléletet teremtve, szemben az addig megszokott statikus
A ’70-es években kezdtek el dolgozni külföldi, főleg amerikai megkeresésekre, amely főként animációs utómunkálatokból állt, de az animációs filmek külföldi értékesítése is beindult. Ekkor olyan sikeres sorozatok futottak, mint Nagai Gó Mazinger Z című mangájának anime adaptációja. 1979-ben a Galaxy Express 999 hatalmas áttörést jelentett és elnyerte az Animage Anime Grand Prix nagydíját.
A ’80-as éveket olyan sorozatok jellemezték, mint a Dragon Ball vagy a Saint Seiya.
A ’90-es évek elejének nagy sikerű sorozata volt a Varázslatos álmok (Sailor Moon), amely 5 évig futott. 1998 októberében vette fel a stúdió a mai Toei Animation Co. Ltd. nevét. Az évtized végén indult One Piece című mangájának animefeldolgozása, amely máig fut a képernyőn.
A ’90-es évek végén és a 2000-es években több leányvállalatot is alapított a stúdió, mint a Tavac Co., Ltd., Toei Animation Phils., Inc., a Toei Animation Music Publishing Co., Ltd., a Laterna Co., Ltd. vagy a kaliforniai székhelyű Toei Animation Incorporated. A Toei résztulajdonosa a Sony anime csatornájának, az Animaxnak.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/L-22532-1300888874.jpeg.jpg)
Érdekesség, hogy az 1931–33 között készült sorozatuk főszereplői szintén Tom és Jerry névre hallgatnak, ám a későbbi nagysikerű Hanna–Barbera karakterekkel ellentétben emberi figurák, két kiskamasz. Az egybeesés nem véletlen, hiszen Joseph Barbera van Beurennél kezdte pályafutását, így dolgozott a korai Tom és Jerry-sorozatban. A másik említést érdemlő stúdió a Paul Terry (1887–1971) vezette Terrytoons, amely 1929–1968 között működött. Két fő karaktere Dinky kacsa és Szuperegér volt, mai szemmel nézve az előbbi Donald kacsa és Goofy, az utóbbi pedig Miki egér és Superman keverékének tűnik.
1912. február 4. – én született Budapesten , Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező. A magyar rajzfilm „atyja”.
